Stefi ( Juli német barátnéja) telefonja ébresztett minket, hogy mennek piacra és mi is menjünk velük. Összeszedelőzködtünk, elkísértük Szilvit ( Juli lakótársa és antrós) az egyetem felé és vártuk Stefit a furgonjával. Meg is érkezett a Béka ( zöld színe miatt), benne Stefivel, Michauval és egy Aga szerű nagyon kedves figurával. Stefi a furgonjában lakik, Mihau és az Öreg pedig a granadai barlangok egyikében.
Nagyon elnyerte a tetszésemet a Furgon, lehet vele utazni, benne lakni, főzni. Nekem is kéne egy ilyen.
Granadát elhagyva megérkeztünk egy nagybani piachoz, ami elosztóhelye a zöldségeknek- gyümölcsöknek. A granadai szabadembereket, mint amilyenek Stefiék is voltak a helyiek hippiknek nevezik. Ez elég béna kifejezés, de mi is átvettük és használtuk.
Szóval a "hippik" általános élelmiszerbeszerzési formája a piacokon el/kidobált, elhullott zöldségek-gyümölcsök összeszedése. Mi is ezt tettük, összegyűjtöttük a kicsit hibás ennivalókat, hatalmas mennyiségben. Lett mindenféle finomságunk, az articsókától kezdve a spárgán át a görögdinnyéig. Tejesen rendben voltak ezek az ételek, esetleg egy kicsit meg voltak ütődve.
Zsákmányunkkal megrakodva, a vadászattól felhevülve felmentünk ha jól emlékszem a Saint Miguel templomocskához, ami a hegy tetején van. Azért fontos hely ez a templom, mert a tövében van egy forrás, a barlanglakó népek onnan látják el magukat vízzel, ott mosnak, fürdenek. Megmostuk, megszárítottuk a kincseinket, színek szerint csoportosítva őket. Az arrajárókat is megkínáltuk belőle, a többiek meg gyönyörködhettek benne.
Granada arról is híres, hogy a "hippik" és a romák barlangba vájt lakásokban laknak. Meg is látogattunk egy barlanglakót, az olasz Sarat a barlangjában, amit éppen felújjítottak a tavasz alkalmából. Keverték a betont, oltották a meszet, hogy nyárra szép és kényelmes legyen az otthonuk.
A barlanglakások között is van hierarchia, a hegynek két oldala van, az egyik a Rózsadomb, ahol a jobb, lakályosabb barlangok is vannak. Amikor mostuk a zöldségeket, gyümölcsöket egy barlanglakó lány beszédbe elegyedett velünk, és kiderült, hogy ő is magyar és meghívott magához a barlangjába. Ági Debrecenből.
Eléggé meg voltam döbbenve, látva ezeket az elvileg jómódú fiatalalokat, akik fogjék magukat, elhagyják otthonaikat és elmennek Dél- Spanyolországba barlangokban lakni, szabadon élni.
A nap fénypontja volt számomra, amikor gyümölcseinkért cserébe valamelyik barlanglakótól ajándékba kaptunk friss kecskesajtot. Valami eszméletlen fenomenális volt ott a hegyen a zsákmányainkkal ezeket elfogyasztani.
Délutáni sziesztánk után ratatoille-t főztem a szerzeményeinkből és belefogtunk a barlandjában megfázott Michau meggyógyításának. Julival felváltva főztük neki a teákat. Séta a városban, kedves unokatestvéreimmel, Dórival és Marcival tapázás egy szuper helyen, ahol 1,8 volt egy sör és lehetett hozzá választani tapát, utána sör és tintó vétel, téren ücsörgés, jókat dumálás.
Másnap Julival csajszis napot tartottunk, hennás hajfestéssel és levágtam Juli szép hosszú haját. Majd városozás, eszméletlen jó helyen lakik Juliska, Albayzinban, ami az óváros a város közepén. A házuk tetejln pedig egy csodálatos erkély van, az egész város a lábunk előtt hevert. A domborzati viszonyokat lassan szokta meg a lábam, hegyre föl, völgybe le.
Marci és Dóri készített számunkra egy szuper ízletes tengeri vacsorát, rákkal, polippal, halakkal. Jól belakmároztunk belőlük. Aztán az első két napról készült fotókat egy mozdulattal letöröltem a gépemről, így most csak a szöveg marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése