A második napom is nagyon korán kezdődött (a hostelnek hála). Piacon reggelizés, csomagok a hostelben maradtak, amíg én a várost jártam. Elmetróztam a Zene Palotájához, ami elég szép volt, bár bemenni nem nagyon lehetett. Jártamban beleütköztem a csodálatos Barcelóna Katedrálisba, ami teljesen elbűvölt.
Egy rövid tapas- ebéd után lépteimet a Picassó Múseumba irányítottam. Nagyon színvonalas kiállítást láttam, rengeteg teremmel, alkotói korszakkal, hatásokkal. Nekem a korai munkái jobban tetszettek, mint a későbbiek.
Megpróbáltam meglátogatni az Artic Mercat del Born-t, de szerencsétlenségemre felújítáják ezt is, és be volt zárva. Visszasétálás a Rambla környékére, csomagok felszedése, szétszakadt a táskám, ezért sürgösen kellett valahonnan egy újat kerítenem, ugyanis a spanyol Vueling Légitársaság csak 1 kézipoggyászt engedélyezett 10kg-ig. A táskavadászat nem volt könnyű, nem találtam semmilyen túraboltot vagy sportboltot, végül egy Adidas táskát választottam. Már alig vártam, hogy elhagyjam Barcelónát és végre az enyémimmel lehessek Granadában. Jó korán kibuszoztam az El Prat reptérre, ami fél órányira van a várostól és hatalmas. A repülők sorban álltak a felszálláshoz, percenként szálltak le és fel a gépek.
Ez a légitársaság sokkal színvonalasabb, mint a Ryanair, amivel Baselből jöttem. Minden szerencsésen alakult az égben, csak sajnos sötét volt, így nem tudtam fényképezni. Mindig ablak mellé kértem ugyanis a helyemet, legyőzve a repüléstől való félelmemet.
A granadai reptéri buszon magyar férfihangok ütötték meg a fülemet: kb. 20 középkorú magyar ittas férfi utazott velünk. Beszédbe elegyedtem a mellém ülővel, Pistával, aki elmondta, hogy ők a MÁV vezérkara és az éves közös nyaralásukat töltik most Granadában. Minden spanyol vonaton ingyen utazhatnak.
Szerencsére jó helyen szálltam le a buszról, Juli, Dóri és Marci rohantak felém a Gran Vián. Nagyon jól esett, hogy így örültek nekem. Ott volt még Nóri és Richardó is, akik barátok. Eléggé lassan alkalmazkodtam 3napi magányból ehhez a sokasághoz. Granada leghidegebb terén, a Plaza Noueván söröztünk, majd elnéztünk valami helyre, ahol reggae volt és kevés ember.
Egy rövid tapas- ebéd után lépteimet a Picassó Múseumba irányítottam. Nagyon színvonalas kiállítást láttam, rengeteg teremmel, alkotói korszakkal, hatásokkal. Nekem a korai munkái jobban tetszettek, mint a későbbiek.
Megpróbáltam meglátogatni az Artic Mercat del Born-t, de szerencsétlenségemre felújítáják ezt is, és be volt zárva. Visszasétálás a Rambla környékére, csomagok felszedése, szétszakadt a táskám, ezért sürgösen kellett valahonnan egy újat kerítenem, ugyanis a spanyol Vueling Légitársaság csak 1 kézipoggyászt engedélyezett 10kg-ig. A táskavadászat nem volt könnyű, nem találtam semmilyen túraboltot vagy sportboltot, végül egy Adidas táskát választottam. Már alig vártam, hogy elhagyjam Barcelónát és végre az enyémimmel lehessek Granadában. Jó korán kibuszoztam az El Prat reptérre, ami fél órányira van a várostól és hatalmas. A repülők sorban álltak a felszálláshoz, percenként szálltak le és fel a gépek.
Ez a légitársaság sokkal színvonalasabb, mint a Ryanair, amivel Baselből jöttem. Minden szerencsésen alakult az égben, csak sajnos sötét volt, így nem tudtam fényképezni. Mindig ablak mellé kértem ugyanis a helyemet, legyőzve a repüléstől való félelmemet.
A granadai reptéri buszon magyar férfihangok ütötték meg a fülemet: kb. 20 középkorú magyar ittas férfi utazott velünk. Beszédbe elegyedtem a mellém ülővel, Pistával, aki elmondta, hogy ők a MÁV vezérkara és az éves közös nyaralásukat töltik most Granadában. Minden spanyol vonaton ingyen utazhatnak.
Szerencsére jó helyen szálltam le a buszról, Juli, Dóri és Marci rohantak felém a Gran Vián. Nagyon jól esett, hogy így örültek nekem. Ott volt még Nóri és Richardó is, akik barátok. Eléggé lassan alkalmazkodtam 3napi magányból ehhez a sokasághoz. Granada leghidegebb terén, a Plaza Noueván söröztünk, majd elnéztünk valami helyre, ahol reggae volt és kevés ember.
Metróállomás: Paral-lel
Palau de la Musica- a Zene Palotája
Jegypénztár á la Gaudi
Megvédték az időjárástól, így alig lehetett látni
Kedvenc katedrálison tere: Catedral de Barcelona
Eléggé hívogató kirakatok
Hmm. Szem-száj ingere
Mágikus bolt
Vicces erkély
Placa Reial
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése