Korai kelés és piacozás után kelet Barcelóna felé vettem az irányt és elkirándultam a Gaudi-féle Zene Palotához, megcsodáltam a Picassó múzeumot és a Barcelóna Katedrálist. Lassan telt az idő, a repülőgépen csak este 9kor indult. Az utolsó pillanatban szétszakadt a hátizsákom, így sürgösen vennem kellett egyet, igen ám, csak sehol nem találtam táskás boltot. Végül egy Adidas boltban beszereztem egy nagy táskát, de addigra már teljesen elegem lett Barcelónából. Izzadtan, csatakosan megérkeztem a reptérre, az El Prat egy hatalmas reptér, el is tévedtem benne. Nem volt jó sötétben repülni, de az bíztatott, hogy hamarosan láthatom szeretett Julimat és Kuzinjaimat.
A granadai reptéri buszon magyar hangok ütötték meg a fülemet. Le is telepedett mellém egy 50-es magyar férfi, akivel szóba elegyedtünk. Kiderült, hogy a 15 középkorú magyar férfi mind a MÁV vezérkarát alkotja, és az évi szokásos kirándulásukat teszik Granadába. Minden vonaton ingyen utazhatnak.
Szerencsére jó helyen szálltam le, hamar megszabadultam a magyar Mávosoktól és máris Juli, Marci, Dóri, Nóri és Richardo karjaiban találtam magam. Jó pillanat volt, leszálltam a buszról, ők meg mind szaladtak felém. Nagy örömök, sörök, letelepedés granada leghidegebb terén, majd valami bár is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése