Az első kalandos buszút megfeneklése után mérlegelnem kellett a helyzetet: vagy várok 5 napot, s csak akkor indulok el Hannához Hamburgba, ismét busszal- ebben az esetben 3egész és 2 fél napot tölthettem volna el itt- vagy más járműre pattanok. Így is lett, egy sor gyors balhézás az utazási irodában után vonatjegyet vettem, s még az esti vonattal nekivágtam az Utazásnak.
A 6személyes kabinomban meglepetésként egy kellően szimpatikus, velem egyidős magyar srác fogadott, kihasználva gyönge női mivoltom, megkértem, hogy tegye fel a 40kg-os csomagomat. Nehezen, de megtette:)
Csatlakozott hozzánk egy szlovákiai magyar is, az informatikusnak kinéző szimpatikus fiatalemberből előtört egy " jaj, mennyire nehéz lehet nektek ott, szlovákiai magyaroknak" fordulat, sajnos, ezen a ponton mondtam le a bimbózó ismeretségről. És lám-lám, kb. fél óra múlva már a szoftos zsidózásnál tartottak,- nem tévedtem túl nagyot.
Velünk utazott még egy irtó cuki srác is, akiről kiderült, hogy chilei ( úgy mondta, hogy Csiliből való) szép raszta haja volt, és nagyon mókás egyénnek ismertük meg. Hidraulikus mérnöknek tanult, Barcelonában, s mielőtt visszatér Dél- Amerikába, meglátogatja a Vén Európa nevezetességeit: 1 nap Budapest, Prága, Berlin...És csak egy hátizsákja volt, a pályaudvaron szándékozott megszállni.
Az éjszaka rémesen telt, de azért jó hangulatban, gondoltam is, hogy előkapom, s beadom a közösbe a vodka-citrom italomat, de végül nem tettem.
A MÁV kedvezménye ez az út, ezért szinte csak fiatalok voltak az egész vonaton. Nagy osztálykirándulás jellege volt az eseményeknek.
Prágában a chilei srác helyett egy kazah legény lett az útitársunk, egy rettentő nagy, kedves, jámbor jószág, aki prágában valami kazah ifjúsági talákkozón vett részt.(?).
A napfelkelte nagyon emlékezetes volt, iszonyú álmosan néztük a magyar sráccal, épp akkor hagytuk el a cseh határt, s tértünk át Németországba. Ő Drezdába ment. Hegyek, napfelkelte, pára, erdő, Sörgyári caprricció hangulat ezerrel. Megkínáltuk egymást finom útielemózsiánkkal, majd elváltak útjaink- némileg megkönnyebbültem...
BERLIN, Hauptbahnhof: hatalmas, kaotikus, nyüzsgő. Alig bírtam el a táskáimat, azért egy hatalmas Milchcaféval megjutalmaztam magam. Egy órás várakozás volt a csatlakozásig, szerencsére semmi baj nem volt a jegyemmel, s Hamburgban már Hanna várt.
Hamburg: Hanna WG-je szuper, ő most dolgozik esténként, én addig egyedül várost nézek. Este Erasmus Abschlussparty, nem tudom, menjek-e.
A várost egyelőre nem tudom hová tenni, próbálom megörökíteni az arculatát, hangulatát, egyelőre csak az jön át, hogy itt minden a Vízről szól, a víz közelsége határoz meg mindent.
Ahogy itt írok, szemben velem egy kis folyó, holnap tán kenuzunk. Jó idő van, kellemes 25-27 fok.
Rettentő átlagosan öltözködnek az itteniek, semmi egyedit nem láttam ma, minden a tipikus H&M módi szerint, ezek közül tűnnek ki a mindenféle másodgenerációs bevándorlók, gyönyörű-trendi arab nők, persze csador nélkül.
Valami városáháza
Főhíd szerelmesekkel és madarakkal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése