Nekem sokkal jobban tetszett ez a partinegyed, mint a Reeperbahn. Erre azért inkább az " alternatív" népek járnak bulizni.
Hanna megmutatott nekem egy Foglalt Házat, ami régen mozi volt, jelenleg kulturális központként üzemel, engem a régi Kultiplexre emlékeztet.
Az első benyomások a helyről: mindent átható fűszag, aztán egy teremben nagyon sokan kongáznak, egy másik szobában egy lány egyedül tűzzsonglőrködik. A hely egyébként leginkább a feketék szórakozóhelye, ennyi rasztát még nem láttam egy helyen! Ennek megfelelően nem is lehet alkoholt kapni, ezért beérjük két Appfelschorléval ( Almafröccs).
Kiültünk a teraszra, szép lassan beszédbe elegyedtünk egy nagyon elmerengő fekete rasztafáriával. Kevert angol-spanyol-német nyelven ez a párbeszéd játszódott le köztünk:
- Tudsz adni valamit, amit berakhatunk a ciginkbe?
- Nekem nem kell fű, nekem a zene a fű
- Milyen zene?
- Balett
- ?
- Bolíviai balett
- Az mi?
- Hát a foci!
Aztán beálltunk focizni az aulában 3 fiúhoz, egy darabig álltuk a sarat, én kivételesen meg tudtam szelidíteni a labdákat, aztán eljöttünk.
Átmentünk a Haus 73 nevű helyre, ami jó volt, mert végre megkóstolhattam a helyi sört, az Astrát.
Szépen ücsörgünk a hely előtt, amikor is odatelepszik mellénk két fiatalember, eleinte jól eldiskurálunk, az egyik francia-marokkói, a másik arab, aztán jön még egy marokkói, Uma, Sabi és Fred.
Aztán gyorsan kellemetlenné válik a helyzet, már megvan a leosztás, az egyik mellettem, a másik Hanna mellett, ideje lépnünk:)
Utolsó euróinkból még majdnem fut egy újabb kör Astrára, de ez már egy másik helyen történik. És hopplá! Akkor előbukkan még egy 5eurós a tárcámból, így két sör lett az egy helyett.
Aztán vetek egy pillantást az órámra, már elmúlt éjfél, s az utolsó metró fél1kor megy, így sajna, magunkkal kellett vinnünk a söröket hazafelé. Ma visszavisszük a poharakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése