Gondoltam, néha egy kis kedvenc vers is elkél ide. Így most jöjjön egy Anna Ahmatova vers, oroszul és magyarul! Éljenek az orosz gyökereim! Egyébként ezt a verset a Védett Férfiak együttes tolmácsolásában ismertem meg, és mindig is nagyon szerettem! Persze akkor, amikor András, és nem a hülye liba Gabika énekelte!
Не будем пить из одного стакана
Ни воду мы, ни сладкое вино,
Не поцелуемся мы утром рано,
А ввечеру не поглядим в окно.
Ты дышишь солнцем, я дышу луною,
Но живы мы любовию одною.
Со мной всегда мой верный, нежный друг,
С тобой твоя веселая подруга.
Но мне понятен серых глаз испуг,
И ты виновник моего недуга.
Коротких мы не учащаем встреч.
Так наш покой нам суждено беречь.
Лишь голос твой поет в моих стихах,
В твоих стихах мое дыханье веет.
О, есть костер, которого не смеет
Коснуться ни забвение, ни страх.
И если б знал ты, как сейчас мне любы Твои сухие, розовые губы!
A közös poharat azt is feledd el
Nem iszunk már belőle bort és vizet
Nem csókuljuk meg egymást kora reggel
Nem ér az ablakodnál a szürkület
Téged a napláng, a holt éltet engem
De egybeforrva tart egy szerelemben
Szelíd hű társam ittmarad velem
És neked is van már könnyű kedvű társad
De tudom miért riadt a szürke szem
Ha beteg vagyok éretted, utánad
Ritkán találkozunk, s továbbmegyünk
Őrizgetjük nyugalmas életünk
De dalaim hangoddal telve még
S a tieid is az én lélekzetemmel
Van tűz,mit eloltani nem mer
Sem a felejtés se se a ...égten ég
Ó, hogy emlékszem most, félve vágyva
Rózsaszín,száraz ajkaid vonalára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése