Corrida de torros- Bikaviadal

A bikaviadal menete

A bikaviadal a következőképpen zajlik: két lovas, az "alguacilillo"-k vezetése alatt bevonul az arénába az összes résztvevő. Először a három matador, mögöttük három sorban 3-3 banderillerójuk. Őket követik a lovas torreádorok, a picadorok, fölpáncélozott lovon. Őket (matador, banderillero, picador) összefoglaló néven "torreádoroknak" (toreros) nevezik. Ezután bevonulnak az aréna tisztításáért felelős "arenero"-k, aztán pedig a ló- vagy öszvérfogat és az azt vezető "mulillero"-k (akik később kiviszik az elpusztult bikát).
A bikaviadal elnöke a páholyból (egy állatorvos és egy tanácsadó társaságában) fehér zsebkendőjével engedélyt ad a viadal megkezdésére. A berohanó bikát a matador fukszia-sárga színű "capotéjával" (ennek jelentése "köpeny") irányítva a bikát megnézi az állat mozgását. Minden mozdulatának külön elnevezése van, például "verónica", "chicuelina", "larga cambiada".
Ezután érkezik a picador, aki a "puya" nevű lándzsával egyszer- vagy kétszer (ahogy a matador vagy az elnök jónak látja) megszúrja a bika tarkóját, amitől a vállizmai ellazulnak és a bikaviadal további részében szabadabban tudja mozgatni a fejét. Ez arra is szolgál, hogy élénkítse a bikát és javítsa a hibáit.
A picador elhagyja az arénát, a banderillerók pedig 3 pár, színes papírral bevont, horgos végű "banderillát" szúrnak a bika tarkójába-hátába.
Ezután érkezik a matador, aki muletájával (egy fa pálcára erősített vörös szövettel), valamint egy alumínium vagy fa "szimulált karddal" száll szembe a bikával, és különböző látványos mozdulatokkal bebizonyítja, hogy képes uralni a vad bikát. Az utolsó percekben a kardot valódi ívelt végű acélkardra cseréli, és ha minden jól alakul, egy szúrással végez ellenfelével.
Ha a közönség és az elnök úgy ítéli meg, hogy sikeres volt a szereplése, megkapja trófeaként a bika egy vagy két fülét, különleges esetben a farkát is. A bátran harcoló bika kivívja a közönség elismerését, ha pedig különlegesen bátor volt, megkegyelmeznek neki és visszaküldik a tenyészetbe, ahol (természetes) haláláig nyugodtan él.
Egy bikaviadalon összesen hat bika szerepel, minden matador 2-2 bikával küzd meg az este folyamán.

Az arána majdnem tele volt

Első bikánk a 6ból

Azt hiszem ez volt az alternatíva: amikor a fő torréró (Yiyo) kalapot és szerepet cserélt társaival, átadva nekik rituálisan a bikát

Fúvószenekar. A fontosabb periódusoknál rázendítettek. Inkább gyászindulót játszottak, mint harci zenét.

Picador- ő csak bököd

Ezt nem tartottam fair-nek. A cukkolólegények bebújhattak egy védőfalmögé, a bika bezzeg nem!

Csodálatos spanyolkendős nénik a bikaviadalon, kézzel hímzett mantillákban

Ő nem Yiyo, hanem a másik.

Yiyónk felkészült a harcra

Nagyon tipikus spanyol férfi. Fehér öltöny, piros nyakkendő és zsebkendő. Bikánk vadulóban

Az ügyes torréró egy határozott mozdulattal végez a bikával. Győzelem, lengenek a fehér zászlók!

Örök nyugalomra.

A Bizottság dönt, Yiyó hány bikafület kapjon?

Yiyó győzelemittasan, virágokkal és kalappal

Sokféle érzelem kavargott bennem a bikaviadal kapcsán. Már előtte is, amikor megéltük az ismerőseinknek, barátainknak, hogy bikaviadalra megyünk, szóval, már akkor is mindenki azt mondta, hogy jajj, hogy nézhetünk végig egy gyilkosságot.
Nagyon örültem, hogy mégis elmentünk, mert szerintem a spanyol kultúra nem érthető teljesen meg enélkül a hagyomány nélkül. Megrázó volt átélni a rituális ölést, megszeretni egy-egy bikát, drukkolni a torrérónak, örülni a győzelmének. Engem a 3.bika után már nagyon nem érintett meg az elmúlás látványa, inkább a közönség reakcióit figyeltem.